Az indonéz példa

Nemrégiben tanulmányúton vettem részt Indonéziában. Sokáig csak csodáltam a gyönyörű növényzetet, és irigykedve gondoltam az ország fekvéséből fakadó előnyökre. Mígnem a nyaralásaim szokásos beépülő moduljaként funkcionáló másnapos fejfájós 4 reggeli gyógysöröm helyett egy kirándulás apropóján kellett szembesülnöm a véres valósággal. Ezek ott államilag kivezérelnek sok-sok apró embert, akik minden reggel lenyesegetik a lenyesegetnivalót, felszedik a lehullott leveleket (ne adj’ isten, szemetet), és 1-2 óra munkával teszik paradicsommá a környezetüket. Itthon ilyet el sem tudok képzelni, pedig az ottani emberek még az itthoniaknál is kétszer lustábbak. Azóta is erre varrok gombot..